A fiatal hadnagy a Szaharában szolgál, idegenlégiós tisztként.
Amikor már nagyon hiányoznak neki a nõk, így szól a húsz éve ott szolgáló õrmesterhez:
- Mondja, mit csinál itt az ember, ha hm, nõre van szüksége?
- Nem érünk mi rá ilyesmire hadnagy úr, nehéz a szolgálat.
- De ha végleg magukra tör a szexõrület?
- Hát akkor ott a teve.
- Oh, te mocskos fantáziájú disznó, te elállatiasodott barom! - ordít a hadnagy, és otthagyja az õrmestert.
De telnek, múlnak a napok... hetek... és egy éjjel a hadnagy betámolyog a teveistállóba. Fél óra múlva félig agyonrúgva, vérzõ fejjel és lankadt végtagokkal talál rá az õrmester. Jajgatva kérdezi tõle:
- Mit is mondott errõl az eszeveszett tevérõl? Maguk, hogy csinálják? Én nem bírtam vele!
- Hát úgy mondtam volna hadnagy úr, ha hagyta volna befejezni a mondatot, hogy ha ránk tör a szexõrület, felülünk a teve hátára, és innen húsz kilométerre van egy príma kupleráj, gyönyörû nõkkel...