Aki tanult latinul, és hozzászokott a ragozásokhoz, az könnyen elsajátíthatja a német nyelvet. Az elsõ órán a tanár rögtön az elején elkezdi magyarázni:
- Der, des, dem, den, die. És utána... csak így tovább.
Pofonegyszerû!
Hogy meggyõzzelek, vegyünk egy egyszerû példát. Elõször is fogunk egy német könyvet, egy csodálatos dortmundi kiadású, textilkötéses darabot, ami a hottentották (németül Hottentotten) szokásait tárgyalja. Ebbõl megtudhatjuk, hogy a kengurukat (Beutelratten) elfogják, és bezárják õket olyan ketrecekbe (Kotter), amiket ponyva (Lattengitter) fed, hogy megvédjék õket az idõjárás viszontagságaitól. Egy ilyen ketrecnek az a neve, hogy ponyvával lefedett ketrec (Lattengitterkotter), és amikor a kenguru is benne van, azt úgy hívják, hogy Lattengitterkotterbeutelratten, azaz kenguru a ponyvával lefedett ketrecben.
Egy napon a hottentották õrizetbe vettek egy gyilkos (Attentäter), azzal a váddal, hogy megölt egy anyukát (Mutter), aki hottentotta volt (Hottentottenmutter), és akinek a fia buta és dadogós volt (stottertrottel). Ezt az anyukát németül úgy hívják, hogy Hottentottenstottertrottemutter, a gyilkosa pedig Hottentottenstottertrottemutterattentäter. Becsukták egy egy kenguruketrecbe (Beutelrattenlattengitterkotter), de a fogoly sajnálatos módon megszökött.
Amint ezt észrevették, el is kezdték felkutatni, és hamarosan rohant a becsületes megtaláló (egy hottentotta katona), hogy ezt ordítva közölje fõnökével:
- Elfogtam a gyilkost! (Attentäter)
- Melyiket? - kérdezi a fõnök.
- Lattengitterkotterbeutelrattenattentäter-t! - válaszolja a katona.
- Hogyhogy a gyilkost, akit a kenguruketrecbe zártak?
- Hát - válaszolja kicsit nehézkesen a legény - Hottentottenstottertrottemutterattentäter-t. - Ó, Scheisse, mondhattad volna az elején, hogy elfogtad a Hottentottenstottertrottemutterlattengitterkotterbeutelrattenattentäter-t!
Amint az szabad szemmel is látható, a német nyelv igazán egyszerû...

- Ismered a Hófehérke és a hét törpe történetét?
- Nem, de meredek dolog lehet...

Diszkóban táncol egy lány és egy pasi:
- Mielõtt megismertelek merõ sivatag volt az életem! - mondja a pasi.
- Akkor biztosan azért táncolsz úgy, mint egy teve!

Vannak emberek, akik nem tudnak parancsolni maguknak.
Én tudok... csak nem fogadok szót!

Szerelem reggel, ...
Szerelem délben, ...
Szerelem este, ...
Szerelem egész álló nap... ezt az átkozott vízcsapot!

- Hová mész Pistike?
- Megyek a cseresznyefára cseresznyét szedni!
- De hát tél van Pistike!
- Tudom... sapka, sál!

A pápua törzs fõnökét úgy hívták, hogy Puapó. Puapó már nagyon öreg volt, meghalt, ezért a törzs tagjai elhatározták, hogy választanak egy pót Pápua Puapót. Ez a pót Pápua Puapó nagyon szeretett pónilovakra vadászni, a popójukat levágta, megsütötte és megette, ezért elnevezték Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak. A sok póniló popótól már nagyon meghízott, ezért elnevezték, Puhapopójú-Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak. Az elhízás már kezdett veszélyessé válni, ezért a törzs varázslója azt tanácsolta neki, hogy szopogasson pimpógyökereket. Ezért elnevezték Pimpógyökeret-szopó Puhapopójú-Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak. Mivel a törzs a Limpopó környékén élt, a törzsfõnök teljes neve így hangzott:
Limpopói Pimpógyökeret-szopó Puhapopójú-Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapó.

George Bush besétál a kocsmába egy kacsával a fején. Odafordul a kocsmáros:
- Segíthetek, uram?
Megszólal a kacsa.
- Igen. Legyen szíves piszkálja ki a seggembõl ezt az izét...

A férfiak olyanok, mint a...
- Banán: minél öregebb, annál fonnyadtabb.
- Idõjárás: semmit sem tudsz tenni, hogy megváltozzon.
- Turmixgép: van belõle egy, de sosem tudod, minek.
- Csoki: édes, és mindjárt a csípõdre megy.
- Kávé: a legjobb belõle erõs és forró, és egész éjszaka nem hagy aludni.
- Reklám: egy szavát se hidd el.
- Pattogatott kukorica: jó érzés, de csak egy kis idõre.
- Hóvihar: sosem tudod mikor jön, mikor megy el és hány centit sikerül összehoznia.
- Parkolóhely: a jobbak már foglaltak, a maradék meg a nyomorékoknak van fenntartva.

Három turista felmászik Londonban a Big Ben tetejére, és fogadást kötnek, ki tudja úgy ledobni a karóráját a torony tetejérõl, hogy leérve a lépcsõn el is kapja azt.
Az elsõ férfi le is dobja az óráját, gyorsan elindul lefelé, de már a harmadik lépcsõfoknál hallja, hogy az óra koppant a földön. A második is próbálkozik, õ még két fokot sem tud megtenni, mire az órája leesik. A harmadik turista ledobja a karórát, lemegy a lépcsõkön, a sarki kávézóban iszik egy kávét, majd szép komótosan odasétál a torony tövébe, és elkapja az éppen leesõ óráját.
- Ezt hogy csináltad? - kérdezik tõle a társai.
- Ja, az én órám húsz percet késik!

Egy idõs hölgy nézegeti a képeket a múzeumban. Odalép hozzá a teremõr:
- Hölgyem, elkalauzolhatom egy kicsit a képek között?
- Á, köszönöm, nem kell, én nagyon jól ismerem a mûvészetet! - háborodik fel a nõ. - Ez itt mindjárt egy Van Gogh!
- Nem asszonyom, ez egy Goya!
- Ismerem én, csak összekevertem. - vörösödik el a hölgy. - De ez itt biztosan egy Rembrandt!
- Dehogy, az egy Rubens! - mondja a teremõr.
A nõ most már feldühödik:
- De ezt nézze meg, bármiben lefogadom, hogy ez az absztrakt itt biztosan Picasso! - kiáltja.
- Nem asszonyom, az egy tükör. - mosolyodik el a teremõr.