- Jean, ha elalszom, oltsa le a villanyt.
- Rendben van, uram. Majd szóljon, ha elaludt.

- Jean, bezárta a méheket a padlásra?
- Nem uram, de a létrát elvettem alóluk!

- Jean, a trombita forró?
- Nem uram.
- Akkor miért fújják?

- Jean, miért van hátul a mókus farka?
- Mert elöl a mókus van, uram!

- Jean, miért hozott az egyik lábamra fekete, a másikra barna cipõt?
- Mert összesen két pár cipõt találtam a szekrényben uram, és a másik pár is ugyanilyen felemás.

- Jean, maga a tökéletes inas. Már harminc éve minden este pontban hatkor felhozza a teámat az emeleti szobámba, és soha egy cseppet sem löttyintett ki. Árulja el, hogyan képes ezt megcsinálni?
- Ó uram, nagyon egyszerûen. A lépcsõ alján felszívom a pofazacskómba, majd amikor az emeletre érek, óvatosan visszaköpöm.

- Jean, hozza ide a távcsövemet!
- Jó, de minek uram?
- Mert egy távoli rokonom temetésére megyek.

- Jean!
- Igen uram?
- Ha máskor a széken állva akarja letörölni a plafont, tegyen maga alá egy újságpapírt!
- Köszönöm a figyelmességét uram, de anélkül is elérem!

- Jean, taknyos a csengõ?
- Nem, uram.
- Akkor már megint a házmester orrát nyomtam meg!

- Jean, mi ez a dubörgés a szekrényben?
- Csak a ruhák mennek ki a divatból!

- Jean, ez a vonat Hatvan felé megy?
- Nem, Uram, csak egyfelé.