- Miért ilyen rövidek a szõke nõs...

Új pap érkezik a plébániára, és rögtön az elsõ nap át is adja neki a fõpap a gyóntatószéket. Azonban meghagyja neki, hogyha nem tudja, melyik büntetésre mennyi imádságot kell kiszabni, csak szóljon ki bátran, hátul lesz a kertben.
Jön is az elsõ gyónni vágyó ember, egy fiatal nõ.
- Milyen bûnt követtél el, lányom?
- Paráználkodtam.
- Mégis hogyan?
- Szoptam.
Gondolkodóba esik a fiatal pap, nem tudja, milyen mértékû büntetést szabjon ki rá. Ezért kiszól az idõs papnak:
- Atyám, te mennyit szoktál adni egy szopásért?
- Te még új vagy itt, neked maximum egy ezrest adok érte!

Lenin nem tud aludni, felkel, felöltözik és kimegy sétálni a Vörös térre. Világítás nincs, így az éjszakában csak az utolsó pillanatban veszi észre a vele szemben közeledõ csontvázat. Ráköszön:
- Jó éjszakát csontvázpolgártárs! Kihez van szerencsém?
- Én vagyok Katalin cárnõ.
- Hú, milyen szerencsém van! Találkozhattam a nagy államalapítóval! - tör ki örömében Lenin és megöleli a csontvázat. Elbeszélget vele egy ideig, majd heves vállveregetések és parola kíséretében érzékeny búcsút vesz társától. Élményekkel eltelve tér nyugovóra. Másnap éjszaka megint csak forgolódik az ágyában, így ismét sétára szánja el magát. A sötétben csak az utolsó pillanatban veszi észre a vele szemben közeledõ csontvázat. Ráköszön:
- Jó éjszakát csontváz polgártárs! Kihez van szerencsém?
- Én vagyok Kutuzov tábornok. - jön a válasz.
- Hú, mekkora szerencsém van megint! Találkozhattam a nagy Napóleon verõ hadvezérrel! - tör ki örömében Lenin és megöleli a csontvázat. Elbeszélget vele egy ideig, majd heves vállveregetések és parola kíséretében érzékeny búcsút vesz társától. Élményekkel eltelve tér nyugovóra. Másnap éjszaka ismét csak forgolódik az ágyában, így új sétára szánja el magát. A sötétben csak az utolsó pillanatban veszi észre a vele szemben közeledõ csontvázat. Ráköszön:
- Jó éjszakát csontváz polgártárs! Kihez van szerencsém?
- Csontváz az anyád kínja! Vasgyári munkás vagyok és most jövök az éjszakai mûszakból!