Dezső üvöltve rohangál az építkezésen.
- Mi történt? - kérdeze tőle a mester.
- Egy tégla ráesett a lábamra.
- Ezért kell így üvöltened? A Ferire tegnap rádőlt az egész fal, és még csak meg se mukkant.
Egy kormányhivatalnok ócska rézlámpást talál az egyik iratgyűjtő szekrényben. Amikor nekiáll leporolni, egyszer csak megjelenik előtte egy dzsinn, és közli, hogy teljesíti három kívánságát.
- Kérek egy jéghideg sört, de rögtön! - mondja a férfi a dzsinnek, és tessék, máris ott terem a sör. A férfi ezután így szól:
- Vigyél egy szigetre, ahol gyönyörű és készséges nők vesznek körül!
Egy szempillantással később egy szigeten találja magát, ahol gyönyörű nők vetnek rá epekedő pillantásokat.
- Ez ám a jó élet - gondolja a fickó. - Bárcsak ne kellene soha többé
dolgoznom!
És tessék, egy szempillantás múlva ott találja magát újra a kormányhivatalban, az íróasztala mögött.
Kovács Béla bemegy a kocsmába, és vidáman felkiált:
- Ma este mindenki a vendégem egy körre!
- Ez igen! - mondja az egyik cimbora. - Úgy látom, jó kedved van ma.
- Hát hogyne lenne? Megbízott az önkormányzat, hogy hétfőtől én gyűjtsem be a pénzt a parkolóautomatákból.
Eljön a hétfő este, Kovács megint megjelenik a kocsmában. Odaszól a pincérnek vidáman:
- Pincér! Ma este mindenki a vendégem két körre!
- Látom, tetszik az új állásod, Béla. - mondja a haverja. - Hát még milyen boldog leszel, ha megkapod az első fizetésed...
Kovács meghökken:
- Azt mondod, hogy ezért még fizetni is fognak?
Kovács József földhivatali ügyintező egyik nap félfogadási időben (mert akkor úgyis ráér) elhatározza, hogy rendet rak a szobájában álló nagy szekrényben. Talál egy régi poros lámpát. Viccből megdörzsöli és így szól:
- Kérek egy jéghideg sört!
Hirtelen ott terem az asztalán a sör. Túl a döbbeneten ezután már sokkal nagyobb kívánsággal folytatja:
- Vigyél egy fantasztikus szigetre, ahol gyönyörű és odaadó nők vesznek körül!
Így is történik.
- Ez ám a jó élet. Bárcsak ne kelljen soha többé dolgoznom! - mondja.
Erre visszakerül az íróasztalához, a földhivatalba...
- Mester, megborotválna? - kérdi a vendég a borbélytól. - Olyan vagyok, mint egy tüskés disznó.
- Nézze uram, a tüskéket valahogy el tudom tüntetni...
Bemegy egy fazon a boltba. Ránéz a boltosra és hirtelen fülig ér a szája:
- Hát nem ismer meg? Mondja!
Boltos:
- Nem!
Az ürge leveszi a szemüvegét:
- Még igy se?
- Nem!
Megigazítja a haját:
- Még igy se?
- Nem, de most már árulja el ki is maga valójában!
- Hát én vagyok a vevõ!
Két ember beszélget:
- Nálunk a portás rajtakapott egy menedzsert, mikor lopott anyagot vitt ki az üzemből. Azonnal elbocsátották. Szörnyű!
- Nagyon is helyénvaló, ennek így kell lennie. A vétkeseket szigorúan meg kell büntetni.
- Igen, de most nincs portásunk.
- Főnök, képzelje ma majdnem nem jöttem be, mert reggel elaludtam!
- Miért, maga otthon is szokott aludni?
Az új múzeumi teremőr első munkanapja után jelentést tesz az igazgatónak:
- Direktor úr, igazán elégedett lehet velem. Ma sikerült eladnom egy Chagallt meg egy Rembrandtot.
- Mutassa az ajánlólevelét! - mondja az igazgató az új titkárnő jelöltnek.
- Rendben - feleli a lány. De mi lesz, ha közben benyit valaki?
A munkások felfigyelnek rá, hogy a fõnök sûrûn elmegy a munkaidõ vége elõtt, és már nem jön vissza. Elhatározzák, hogy õk sem várják ki a munkaidõ végét, elõbb hazamennek. Egyikük megy haza, és látja, hogy a fõnök kocsija parkol a házuk elõtt. Belép a lakásba, és egyértelmû zajok hallatszanak a hálószoba felõl, alig tud észrevétlenül visszavonulni.
Pár nap múlva ismét elmegy a fõnök, a munkások szedelõzködnek, de emberünk láthatóan maradni akar dolgozni.
- Mi az, te nem jössz haza? - kérdik a többiek.
- Nem, én a múltkor is majdnem lebuktam.