Stirlitz megdöbbenve konstatálja, hogy irodájából eltûnt a vodkás üveg, a kozák sapka, meg a harmonikája.
Egyszer csak harmonikaszóra lesz figyelmes.
Végigoson a folyosón, majd berúgja az ajtót, és értetlenül mered a láthatóan részeg, kozáksapkában harmonikázó Müllerre, aki így szól:
"Mi van Makszimovics, asszed csak neked van honvágyad?"
Stirlitz egy bárban iszogat, mikor véletlenül felborul a pohara.
- A francba! - gondolta Stirlitz.
- Ki vagyok borulva! - gondolta a sör.
Stirlitz kilépett a Gestapo épületébõl:
- Daszvidanyja! - vetette oda az õrnek, majd rögtön elgondolkodott, hogy nem hibázott-e.
Stirlitz épp sétálgat Katheval, mikor lövés dörren, és Kathe mellett egy ember a szívéhez kap, összeesik, és vér önti el körülötte az utcát. Stirlitz az ösztöneire hallgatva azonnal gyanút fog.
Stirlitz megy az erdõben, amikor megreccsen a bokor.
- Legközelebb nem hagyom otthon a pisztolyomat - gondolta Stirlitz.
- Legközelebb? - gondolta a medve.
Stirlitz, mikor este átment a parkon, észrevette, hogy egy szempár figyeli.
- Müller - gondolta Stirlitz.
- Stirlitz - gondolta a bagoly.
Stirlitz bosszúsan vette észre az egyenruháján éktelenkedõ nyálfoltot, majd életében elõször megrémült...
- A rádiós köpött - gondolta.
Müller 120-szal száguldott Berlin utcáin. Stirlitz arra sétált és úgy tett, mint aki nem siet.
- Stirlitz! Hol tanult meg ilyen kitûnõen autót vezetni? - kérdezte Müller.
- A Vörös Hadseregben - válaszolta Stirlitz, majd elgondolkodott, hogy nem fecsegett-e túl sokat.
- A csirke átment az úton - gondolta Stirlitz.
- Csak akart - gondolta a kamionos.