Stirlitz, mikor este átment a parkon, észrevette, hogy egy szempár figyeli.
- Müller - gondolta Stirlitz.
- Stirlitz - gondolta a bagoly.
Stirlitz bosszúsan vette észre az egyenruháján éktelenkedõ nyálfoltot, majd életében elõször megrémült...
- A rádiós köpött - gondolta.
Müller 120-szal száguldott Berlin utcáin. Stirlitz arra sétált és úgy tett, mint aki nem siet.
- Stirlitz! Hol tanult meg ilyen kitûnõen autót vezetni? - kérdezte Müller.
- A Vörös Hadseregben - válaszolta Stirlitz, majd elgondolkodott, hogy nem fecsegett-e túl sokat.
- A csirke átment az úton - gondolta Stirlitz.
- Csak akart - gondolta a kamionos.
- Letartóztatom - gondolta Müller.
- Lelövöm - gondolta Stirlitz.
- Csütörtök - gondolta a pisztoly.
Stirlitz megitatta a macskát benzinnel, az ment öt lépést, és összeesett.
- Biztosan kifogyott a benzin - gondolta Stirlitz.
Stirlitz belépett Müller dolgozószobájába, és meglátta a padlón holtan heverõ Müllert.
- Megmérgezte magát - gondolta Stirlitz, miközben kezével végigsimította a Müller hátából kiálló balta nyelét...
Stirlitz épp sétálgat Katheval, mikor lövés dörren, és Kathe mellett egy ember a szívéhez kap, összeesik, és vér önti el körülötte az utcát. Stirlitz az ösztöneire hallgatva azonnal gyanút fog.
Stirlitz benyit Müller irodájába. Egyenest odaáll Müller elé, és azt mondja neki:
"Obergruppenführer, nem állna be a Szovjet hírszerzéshez? Jó a fizetés!"
Müller megdöbbenve mered Stirlitzre, aki folytatja:
"Bocsánat, nincs egy aszpirinje?"
Stirlitz tudta, hogy az emberek csak a beszélgetések végére emlékeznek.