Egy ügyvédi iroda két tulajdonosa kiszemeli magának a csinos titkárnõt. Egyikük be is cserkészi, és másnap meséli társának:
- Barátom, kicsit csalódtam. A feleségem sokkal jobb.
Erre a másik is ráhajt a titkárnõre, másnap neki is sikerül. Kérdezi a társa:
- Na, milyen volt?
- Hát, öregem, igazad volt. A feleséged tényleg jobb.
Becsületes ügyvédet találni elég nehéz, de szerencsére a legtöbb embernek nem is ilyenek kellenek...
- Vádlott: úgy zajlott a betörés ahogyan azt az ügyvéd úr elõadta?
- Hát, nem pontosan de az õ módszere sem rossz.
Gyilkossági ügyben véd az ügyvéd egy embert. Nagyon úgy néz ki, hogy a védence a tettes, de az áldozat holtteste nem került elõ, így nem bizonyítható a tett.
Hogy megnyerje az esküdteket, az ügyvéd kieszel egy trükköt:
- Tisztelt Esküdtszék! Hogy bebizonyítsam védencem ártatlanságát, az úgynevezett áldozat egy percen belül azon az ajtón belép, és tisztázza az ügyet!
Valamennyi esküdt odanéz, várnak, de semmi sem történik.
- Nos, tisztelt Bíróság, azt hiszem, ez elég jó példa volt! Gondolják el: önök mindannyian odanéztek az ajtóra, várták, hogy belépjen rajta az, akit állítólag védencem gyilkolt meg. Ez azt bizonyítja, hogy a lelkük mélyén tudják: nem történt gyilkosság!
Az esküdtek láthatóan zavarodottan mennek tanácskozni, majd visszajönnek, és kimondják:
- Bûnös!
Az ügyvéd zavartan kérdi:
- De hát mindannyian odanéztek az ajtóra, nem?
- Igen, mi mindannyian odanéztünk - mondja az egyik esküdt. - A védence viszont nem!
Egy ügyvéd elmegy kacsára vadászni. Lõ is egyet, de a kacsa beesik egy elkerített birtokra. A birtok tulajdonosa, egy öreg paraszt éppen ott kapálgat.
- Uram, legyen szíves, adja már ide azt a kacsát! - kéri az ügyvéd.
- Dehogy adom, az én földemre esett, tehát az enyém! - mondja az öreg.
- Nana! Én egy ügyvéd vagyok, velem ne szórakozzon! Ha nem adja ide, akkor úgy beperelem, hogy mindenét elveszti! - fenyegetõzik az ügyvéd.
- Várjon csak! Itt, vidéken a vitás ügyeket a "három rúgás törvénye" szerint rendezzük. Hajlandó alávetni magát?
- Az mit jelent?
- Én kezdem. Maga megfordul, én meg háromszor jó fenékbe rúgom. Ha bírja, akkor cserélünk, és maga jön. Annál az igazság, aki tovább bírja.
Az ügyvéd végigméri az öreget, és azt gondolja: "Ezt a fazont kirúgom a világból is, ennél egyszerûbben úgysem tudnám elintézni a dolgot."
Szóval, belemegy. Az öreg kezd. Nekiszalad, és egy akkorát rúg az ügyvédbe, hogy az beleremeg.
A második rúgás akkorára sikerül, hogy az ügyvéd az orrával felszántja a földet.
A harmadikra még a szeme is könnyes lesz.
Leporolja magát, és odafordul az öreghez:
- Na, forduljon meg, most én jövök!
Az öreg megpödri a bajszát:
- Jól van, feladom. Vigye a kacsáját!
Meghal a pap és az ügyvéd, mindketten felkerülnek a Mennyországba. Míg az ügyvédet körülrajongják az angyalok, a pappal senki sem törõdik.
- Halljátok, egész életemben Istent szolgáltam, talán megérdemelnék én is egy kis törõdést! - mondja sértõdötten.
- Ugyan, hagyd már! - válaszol az egyik angyal - Papok naponta többször is jönnek, ügyvédbõl viszont ez az elsõ!
A per elõtt az ügyvéd biztosítja a gazdát, hogy nyerni fog.
- Nem segítene a dolgon, ha küldenék a bírónak egy-két kacsát? - kérdezi a gazda.
- Ó, egek! Eszébe ne jusson - feleli az ügyvéd. - Ezzel csak ártana magának, a bíró megvesztegetési kísérletnek tekintené.
A tárgyalás után az ügyvéd gratulál ügyfelének, amiért felmentették:
- No látja, ugye megmondtam, hogy megnyerem magának a pert.
- Valóban - így a gazda - de azért én elküldtem azt a két kacsát a másik fickó nevében.
Az ügyvéd temetésén az egyik ügyvédkolléga felfigyel egy kisebb csoportra, akik a többi meghívottól elkülönülve beszélgetnek. Odamegy hozzájuk, és megkérdi:
- Önök rokonok?
- Nem, mi mindannyian a kliensei voltunk.
- És ennyire tisztelték, hogy eljöttek leróni a kegyeletüket?
- Á nem, csak meg akarunk bizonyosodni róla, hogy tényleg meghalt...
- Tudja mi jár azért, ha hamisan tanúskodik? - kérdi a bíró a tanútól.
- Persze, hogy tudom, egy vadonat új Mercedest ígértek érte!
- Mi a különbség egy ügyvéd és egy keselyû között?
- ???
- A keselyû megvárja, amíg meghalsz...
Hat sebész iszogat, és arról beszélgetnek, milyenek az ideális páciensek.
Mondja az elsõ:
- Én a mûvészeket szeretem a legjobban. Amikor mûtét közben felvágom õket, szinte érzem a belõlük áradó sugárzást és fényt.
- Az semmi! - mondja a másik. - A legjobbak a könyvelõk. Az összes belsõ részük pedánsan helyezkedik el és még be is van számozva!
- Ugyan már! - fanyalog a harmadik. - A könyvtárosok az ideális betegek. Minden belsõ szervük ABC sorrendben található.
A negyedik is megszólal:
- Személy szerint én a mérnököket kedvelem. Õk mindig megértõek, ha esetleg a mûtét végén kimarad néhány alkatrész.
- Mit tudtok ti a mûtétekrõl! - szól közbe az ötödik sebész. - Az ideális páciensek természetesen az ügyvédek! Nincs szívük, sõt gyakorlatilag csak két fontos szervük van: a fejük és a seggük - ráadásul képzeljétek, minden gond nélkül felcserélhetõ a kettõ!